Sajnálom: ez egy rettenetesen hosszú és unalmas poszt lesz, de szükség van rá. Közhelyszámba megy, hogy a mostani kormánynak nem erőssége a társadalmi egyeztetés. Még zavaróbb azonban, hogy a döntéshozatali folyamatokban összekeverednek egymással célok, eszközök, lehetőségek. A kevéske világos cél is gyakran eltűnik egy hirtelen jött ötlet következtében.
 
Ennek nagyon nem így kellene lennie.
 
Látnunk kellene választópolgárként, hogy mi az igazán fontos. Mit nevezünk meg célnak. Hogyan jutunk el oda. És nem érdemes legyinteni már most, hogy nincs rá pénz! A célt nem a pénznek kell meghatároznia. (Bár az is lehet elsődleges, kimondott cél ma Magyarországon, hogy legyen minél több pénz bevételként, és az összes többi cél ehhez képest kivétel nélkül másodlagos. Kimondható!)
Ha például az a célom, hogy lefogyjak és csinos legyek, de nincs pénzem konditeremre és reform házhozszállítós menüre, akkor rendszeresen futni fogok és kevesebb kenyeret eszem. Vagy félreteszek kondibérletre és reformmenüre. De nem csinálok ideológiát abból, hogy a kövér szép – csak mert kevés a pénzem.
 
A célok ki-nem-jelölése és gyakori váltogatása mellett a másik komoly problémát abban látom, hogy jellegzetes magyar sajátosságként kettős világban élünk. Létezik egy papíron-valóság és egy valós valóság. Például minimálbérre bejelentett emberek meg milliomos segélyezettek, röhejes fizetésért plusz nemtudnimennyi hálapénzért dolgozó orvosok, stb. Rettentően nehéz egy olyan társadalom gondjait megoldani, ahol nem látható pontosan a valóság.

Lássuk tehát, hogyan problémamegoldanám a társadalmi kérdéseket (oktatás, felsőoktatás, egészségügy, stb.).
 
0, Mivel a kommunikáció bénasága és az átláthatóság hiánya alapvető baja minden magyar reformnak, ezért azzal kezdeném a munkát, hogy kinevezek egy kis csapatot, amelyik felel a folyamatos, széleskörű tájékoztatásért. Szóvivői tájékoztatás havonta, saját tematikus honlap frissítése hetente, facebook, twitter.
A folyamat során minden egyes alábbi pont anyagát nyilvánosságra kell hozni, amint rendelkezésre áll.
 
1, Kiválasztom és megnevezem a témakört: mi az, amiről tudni lehet, hogy nem működik jól.
Megfogalmazom a társadalmi problémákat.
Megfogalmazom a társadalmi célokat.
Megoldást még nem mondok.
 
2, Felmérem alaposan.
 

• hasonló történelmi/gazdasági helyzetben levő országot
• hasonló lakosságszámú országot
• hasonló rendszert működtető országot.

Mindegyiknél:
5/1, Hogyan működik az adott rendszer;
5/2, Mi az, ami jó, bevált;
5/3, Milyen problémákkal küszködnek, zsákutcák, rossz megoldások a modellen belül.
 
A fentiek a “Megoldások” dobozba kerülnek.
 
6, Összegyűjtöm az (akár teljesen vad és újszerű) ötleteket: pártomtól, szakpolitikusaimtól, meg hozzáscsapom a magamét is.
Ezek is repülnek a “Megoldások” dobozba.
 
7, Kiadom a saját pártom szakpolitikusainak a munkát:
töltsék ki értelmesen, világosan, egyszerűen az alábbi táblázatot a felgyűlt anyagok alapján:

 
8, Egyeztetek a kitöltött táblázatról. Az össztársadalmi az én felelősségem, a szereplőkkel szakmai szervezetekben és alapos mélyinterjús közvéleménykutatásokkal beszélem meg a pontokat.
 
9, A táblázatot és a begyűjtött anyagot kiadom az illetékes minisztérium egy csoportjának, ahol néhány szakembernek ki kell dolgoznia az új működési modellt.
Két kiemelt célom van az adott konkrét kérdéskörtől függetlenül:

• a törvényi szabályozást a valósághoz közelítsem / illetve az új szabályozás maximálisan életszerű legyen, ne alakítsa ki a “B” jelű saját párhuzamos valóságát;
• a csoportban dolgozzon egy korrupciós szakértő, aki minden javaslatot, részletet átnéz, hogy lehetőleg teljesen kizárt legyen a korrupció a rendszerben.

 
10, Az elkészült javaslatot egyeztetem 1, a saját pártommal 2, a szakmai szervezetekkel 3, szereplőkkel. Beépítem a javaslatokat, de az ökölszabály a következő:
1, A javaslat nem írhatja felül az össztársadalmi célt.
2, A javaslat nem eredményezheti, hogy szétváljon a törvényes és a valós életben megvalósuló gyakorlat.
3, A javaslat nem gyengítheti korrupciós szempontból a rendszert.
 
11, Az új javaslatokkal kibővített/módosított modellt megvizsgáltatom, hatástanulmányokat készíttetek, ha szükséges, azok fényében ismét csiszolok a modellen.
 
12, Lefordítom a modellt szaktörvényekre és finanszírozásra.
 
13, Mehet a parlament elé. Módosítoknál mindig tartom magam a hármas szabályhoz (lsd. 10-es pont).
 
14, Az elfogadott, kihirdetett, bevezetett törvény mellé egy fix kontrollcsoportot állítok fel a szakminisztériumból, akiknek folyamatosan követnie kell a megvalósulást. Begyűjtik a tapasztalatokat, rögzítik a felmerülő problémákat, nyitott kérdéseket. Félévente összefoglalót készítenek, amely tartalmazza a változtatási javaslatokat is.
 

Felmerülhet néhány ellenvetés a fentiekkel kapcsolatban:
1, De hát ez csupán egy laikus megközelítés!
Igen, éles helyzetben ezt a folyamatszervezést hozzáértőkkel átnézném és finomítanám.
 
2, Túl sok időt igényel.
Több időt veszítünk az átgondolatlanul és gyorsan bevezetett – aztán rosszul működő – megoldásokkal. Már nem szabadna veszítenünk, minőségi munkát kellene végeznünk.
 
3, Szép, szép – de úgysincs pénz az ideális célok megvalósítására, akkor meg minek.
Akkor ezt is világosan rögzíteni kell az egyes problémák megoldásakor: például az is lehet társadalmi cél egy adott időszakban, hogy “lehetőségekhez képest legjobb egészségügy X milliárd forintból, mert nincs rá több pénz”. Akkor ezt világosan ki kell mondani, és a szereplők céljait ennek alárendelni. Akkor világosan látszódni fog, hogy pl. vagy az orvosokat és a kórházakat fizetjük gyalázatosan alul, vagy pénzt kérünk a páciensektől, mert nincs más választás. Éppen ezért annyira fontos a cél egyértelmű megfogalmazása! Már nem engedhetjük meg magunknak, hogy saját magunkat átverve próbáljunk a semmiből aranytojást tojó tyúkot elővarázsolni.
 
4, Az egyeztetések részletei nem tartoznak a nyilvánosságra.
De igen. Csak a katonai és állambiztonsági ügyek lehetnek titkosak. Oktatás, egészségügy, közigazgatás, adózás, stb. mind-mind olyan ügyek, amelyekről joga van tudomást szerezni a nyilvánosságnak, minden egyes fázisban. Ne legyünk álszentek, játsszunk nyílt lapokkal. Cégek illetve híres-befolyásos emberek lobbianyagai is kerüljenek fel. Nem látok abban kivetendőt, ha egy nagyvállalat vagy egy nagyvállalkozó szeretné befolyásolni a szabályozást: tegye meg írásban, győzze meg a döntéshozókat és a nyilvánosságot arról, hogy az ő érdekének figyelembe vétele nem csorbítja a közjót. Azzal sincs semmi baj, ha párton belül ellenkezők az álláspontok. Legyenek olvashatók.
 
5, Így nem lehet megvalósítani a politikai, világnézeti célokat, mert mindenki beleszól.
A 6-os pontban írtam, hogy mindenki bedobhatja a legvadabb ötletét is. Csak aztán átesik több szűrőn, egyeztetések, szakemberek, érintettek, hozzáértők szét fogják cincálni. Ha az ötlet jó és életképes, akkor megvalósulhat. Ha világnézetileg rettenetesen szép, de életidegen és szembemegy a realitásokkal, akkor jobb is, hogy nem lesz belőle gyakorlat. Ha ugyanis mégis erőltetik, akkor 1, kialakulnak azok a bizonyos párhuzamos valóságok – kerülőutak; 2, kárt okoz a megvalósulás 3, előbb-utóbb módosítani kell. Akkor meg minek? Nem arra kap a politikus meghatalmazást, hogy a saját ideológiáját rákényszerítse az országra, hanem arra, hogy jobbá tegye az országot – amihez a saját ideológiája a - nagyon fontos - vezérfonal, de nem a cél.
 

kov_vacs