Női Napozó - ahol a nők politizálnak

Sokszor, sokan leírják, és igazuk van: az Együtt 2014-nek piszok nehéz dolga van, mert már tagjai is vállaltan homlokegyenest ellenkező módon látják a világot. Ami összeköti őket: a tapasztalat, hogy a dolgaink ma Magyarországon pocsékul mennek, és az akarat: orbánviktornak mennie kell. Amit ezen kívül-felül szeretnének az egyes szereplők, azok gyakran egymást zárják ki. 
Az Együtt 2014 nem alkalmas a rengeteg ellentétes elképzelés összefogásával értelmes kormányzársa. De nem is ez a valódi feladatuk.

Lépjünk egy picit hátrébb, nevezzük meg pontosan a problémákat:

• teljesen síkhülye a fideszes választási rendszer,

• a bűvös kétharmad: alapvető fontosságú törvények tömkelegét változtatták meg “örök időkre” és telepakolták az intézményeket változatos tudatással ám kifogástalan fideszhűséggel jellemezhető emberekkel.

Ilyen egyszerű.
Minden, de tényleg minden levezethető ebből a két dologból, sőt, valójában a kétharmadból a választási törvény is levezethető, csak éppen most aktuálisan az védi őket a leváltástól, ezért fontos külön szedni.

Mit tegyen tehát az Együtt 2014 és esetlegesen csatlakozó szövetségesei?
1, Még a választások előtt dolgozzanak ki közösen egy normális választójogi törvényt. Szeretnék minél egyszerűbbet, minél arányosabbat.
2, Induljanak el közösen a választáson, nyerjék meg, majd állítsanak fel egy ideiglenes ügyvezető kormányt.
3, Az új parlament(a kötelező minimálfeladatokon kívül):

• fogadja el az új (normális) választási törvényt

• törölje el a kétharmadot

• oszlassa fel önmagát és írják ki az új, valódi választást.

Ezen az új választáson pedig, tisztességes versenyfeltételek között, induljon csak el mindenki önállóan, arcvesztés nélkül, a saját programjával: a Szolidaritás, a Haza és Haladás, az MSZP, LMP, FIDESZ, a Jobbik, a 4K!, meg aki csak akar. A FIDESZ is.

Mi meg végre szavazhatunk arra a társaságra és programra, ami nekünk valóban tetszik. Vége a "kicsit szembeköpöm magam" meg a "kisebbik rosszat választom" korszaknak. 

Még egy szó a kétharmadról:
A kétharmad eredeti értelme az lett volna, hogy megegyezésre kényszerítse a politikai erőket fontos kérdésekben. De a célját nem érte el.
Ha a négyéves kisfiam megszerzi a kést (ha egy kormány bármikor belenyúlhat egy fontos törvénybe), két választásom van. Vagy felrakom a konyhaszekrény tetejére (kétharmadossá teszem), vagy megtanítom vele vágni (eltörlöm a kétharmadot). Magyarország a konyhaszekrényt választotta huszonkét évvel ezelőtt, de az egyik négyévesnek sikerült odatolni az asztalt, felmászni, megszerezni a kést – és mivel nem tud vele bánni, összevissza vagdalkozik.
Inkább kapja meg minden négyéves a kést és tanuljon meg vele bánni.

kov_vacs

Sajnálom: ez egy rettenetesen hosszú és unalmas poszt lesz, de szükség van rá. Közhelyszámba megy, hogy a mostani kormánynak nem erőssége a társadalmi egyeztetés. Még zavaróbb azonban, hogy a döntéshozatali folyamatokban összekeverednek egymással célok, eszközök, lehetőségek. A kevéske világos cél is gyakran eltűnik egy hirtelen jött ötlet következtében.
 
Ennek nagyon nem így kellene lennie.
 
Látnunk kellene választópolgárként, hogy mi az igazán fontos. Mit nevezünk meg célnak. Hogyan jutunk el oda. És nem érdemes legyinteni már most, hogy nincs rá pénz! A célt nem a pénznek kell meghatároznia. (Bár az is lehet elsődleges, kimondott cél ma Magyarországon, hogy legyen minél több pénz bevételként, és az összes többi cél ehhez képest kivétel nélkül másodlagos. Kimondható!)
Ha például az a célom, hogy lefogyjak és csinos legyek, de nincs pénzem konditeremre és reform házhozszállítós menüre, akkor rendszeresen futni fogok és kevesebb kenyeret eszem. Vagy félreteszek kondibérletre és reformmenüre. De nem csinálok ideológiát abból, hogy a kövér szép – csak mert kevés a pénzem.
 
A célok ki-nem-jelölése és gyakori váltogatása mellett a másik komoly problémát abban látom, hogy jellegzetes magyar sajátosságként kettős világban élünk. Létezik egy papíron-valóság és egy valós valóság. Például minimálbérre bejelentett emberek meg milliomos segélyezettek, röhejes fizetésért plusz nemtudnimennyi hálapénzért dolgozó orvosok, stb. Rettentően nehéz egy olyan társadalom gondjait megoldani, ahol nem látható pontosan a valóság.

Azért kapnak a választásokon hatalmat a pártok, hogy az országot kormányozzák. Fellendítsék. Megoldják a problémáit. Ez a lényeg. A hatalom ennek az eszköze. A hatalom CSAK ESZKÖZ.

Ehhez képest a legutóbbi választások óta két dolog látható:
- napról-napra stratégiás, ide-oda kanyargós, válságmenedzselgető, koncepciótlan gazdasági vezetés;
- hatalomkonzerváló politikai játszmák sora.

Úgy tűnik, mintha a kormány csakis kényszerből foglalkozna a gazdasággal, mert muszáj neki. Az ország érdemi problémáival (pl. egészségügy, közbiztonság, bürokrácia csökkentése, devizahitelesek) meg inkább csak akkor, ha akad egy kis ráérő ideje. A legfőbb téma, a valódi központi kérdés, hogy hogyan lehet a hatalmat hosszú távra minél jobban bebetonozni.

A Fidesz (Orbán Viktor) nyilvánvalóan megteheti a mostani helyzetben, hogy a hatalmát erősítse, ezt nem kérdőjelezem meg.

Kedves emberek, adják kölcsönbe minden nélkülözhető pénzüket az államnak!
A japán állam adóssága elképesztően nagy, közel 200 százalék a magyar 80 százalékkal ellentétben. Mégsem liheg a nyakában az IMF, és nincs olyan külső erő, amivel meg kell küzdenie. Miért? Mert a japán polgárok olyan hazafiak, hogy kölcsönadják a pénzüket az államnak. Állampapírt vesznek!

Nem kell ide vadonatúj adakozási konstrukció, amelyet mindenféle bonyolult adókedvezménnyel (ennyit a söralátétről!) szándékoznak ellentételezni.

Állampapírt kell venni!
Ezzel mindenki jól jár. Ön azért, mert - az állampapír fajtájától függő idő után- visszakapja a pénzét, méghozzá kamattal együtt.
Az állam azért jár vele jól, mert használhatja az ön kölcsönadott pénzét. És ellentétben az IMF-fel vagy egyéb külföldi befektetőkkel, ön nem fog kekeckedni, hogy hogyan használja fel és építi belőle a hazát.

Ne hagyja tehát a pénzét csak úgy a bankban kamatozni!
Vásároljon állampapírt!
Részletes információkat itt kaphat: Államadósság Kezelő Központ honlapja, állampapír-vásárlással kapcsolatos információk.

kov_vacs

Félretéve minden ellenérzést, elképzeltem, hogyan nézne ki akkor a hazai politika, amikor minden gyerek után megilleti a szavazati jog a szülőt. Figyelemre méltó, megfontolandó érvek olvashatók a Hírszerzőn a gyerekek után járó szavazati jog mellett. Lássuk, miért “jogos” a szavazati jog, és mi lenne a cél, amit elérünk vele.

Révész Máriusz szerint hiba, hogy körülbelül kétmillió olyan ember él az országban – a gyerekekek -, akire nem vonatkozik az általános választójog, aki “ki van zárva a demokratikus érdekérvényesítés folyamatából”. Ha tehát megadjuk a választójogot – a gyerekek helyett a szülőknek -, akkor ezt az igazságtalanságot fogjuk orvosolni, a képviselő álláspontja szerint.

"Mi lesz akkor, ha nem tudunk változtatni a trendeken és 30-40 év múlva alig 40 ezer gyerek születik? Miként működik majd a magyar gazdaság? Mi lesz a nyugdíjrendszerrel?" - kérdezi Révész Máriusz a Hírszerzőn megjelent írásában.

Kedves képviselő úr, elkésett a kérdéssel fél évet.

Fél évvel ezelőtt az álampolgárok lehetőséget kaptak arra, hogy döntsenek: visszatérnek-e az állami nyugdíjrendszerbe, vagy továbbra is magáncégeket bíznak meg azzal, hogy a nyugdíjra félretett pénzükkel gazdálkodjanak.

A legfőbb érv az állami rendszer mellett az volt, hogy az állam garantálja a nyugdíjat. Szó sem esett olyasmiről, hogy természetesen csak akkor lesz itt bármiféle érdemi állami nyugdíj, ha jóval több gyerek fog születni, mint most.

Hogy is szól az a bizonyos híres mondat? Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét?

kov_vacs

Nincs ma olyan párt, amire szavaznék, sem olyan csoport, amely azt jeleníti meg, amit a világról gondolok. Nem tudom, mennyire vagyok egyedül, vannak-e és hányan, akikkel összetartozunk.

Lantos Gabriella írását olvasva keserédes boldogság töltött el: igen, én vagyok az elárvult konzervatív. Igaz, mióta az MDF rohamosan elfeledtette 2009. nyári önmagát és (nem bizonyítható, de sejthető külső segítséggel, valamint) félelmetesen hatékony önpusztítással kinyírta magát a 2010-es választásokra, nincs pártom. A Fidesz sem az. Mégis úgy gondoltam még tavaly tavasszal: ha a másik verzió az MSZP, akkor már inkább a Fidesz. A baloldalhoz soha nem volt semmilyen közöm. S bár nem szavaztam a Fideszre, úgy drukkoltam nekik, mint a sajátjaimnak. Sokat vártam tőlük, most csalódott vagyok.

A Paris Match cikk eredetije itt található.

Fordítása:

- AZ EMBER, AKI FÉLELMET KELT EURÓPÁBAN 

Az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztségét hat hónapig a magyar kormányfő tölti be. Jean-Christophe Rufin – a l’Académie Francaise tagja, a Paris Match újságírója - találkozott az emberrel, aki elébe megy az összecsapásoknak.

(Képaláírás:  2011. január 22., szombat reggel. Orbán Viktor, a másodosztályú bajnok csapat mezében, éppen kolbászos rántottát készít reggelire a fiának. 
Fotó: Benoît Gysembergh)

Orbán Viktor szeretne elköltözni az irodájából. Igaza van. Először is, nincs rendjén, hogy a miniszterelnök, a végrehajtó hatalom feje a Parlament egyik szárnyát foglalja el. E neogótikus épületben - amely a milánói dóm és a Westminster palota meglepő keveréke – található Magyarország hatalmi centruma. Amikor az amerikaiak visszaszolgáltatták szent István koronáját, amelyet a háború után Fort Knox-ban őriztek, a nemzet e jelképe a Parlament közepén kapott helyet. * Ez nem tesz jót a hatalmi ágak szétválasztásának, annál kevésbé, mivel a jelenlegi miniszterelnök a törvényhozói testület kétharmadát tartja ellenőrzése alatt. 

De ami Orbán Viktor hatalmas irodáját leginkább alkalmatlanná és veszélyessé teszi, az a húsz méteres freskó, ami az egész falat beborítja. Csatajelenetek, vérrel borított magyar nemesek, lobogó zászlók. Egy állam vezetőjét ilyen képek előtt dolgoztatni gondatlanság. Ha csak egy kicsit is fogékony lenne rá, bizonyára rossz gondolatai támadnának ezektől. Orbán Viktornak azonba nincs szüksége bátorításra ahhoz, hogy küzdő hangulatba kerüljön.

Sok dolog nincs ma Magyarországon, amire pedig nagy szükségünk volna. Hogy mást ne mondjak hirtelen, jól jönne néhány normális párt a mai siralmas felhozatal helyett. És persze, jó lenne, ha sokkal több női politikus ülne a parlamentben, hogyne. Mégsem tudtam jó szívvel támogatni a női kvóta bevezetését. Kivel töltenék meg a kötelező helyeket? Biztosan akkora szükség lenne még néhány tucat selmeczigabira vagy szilikatira? (Apropó: nem mintha semjénzsoltikból vagy szanyitibikből annyival hasznosabb volt feltölteni a padsorokat.)

A politikus olyan fajta emberből lesz, akit nem hagy békén a politizálhatnék, kénytelen a közügyek állásán gondolkodni nap mint nap, aztán eljön az a pillanat, amikor eldönti: nézőből játékos lesz, mert ezt kell tennie. Rengetegen vannak a szenvedélyes nézők, manapság blogok kommentelői között is szép számban megtaláljuk őket. A vezérszurkolók pedig a blogok írói. Nos, ahogy végignézzük a nézőket és vezérszurkolókat – a jövendő politikusok talán pont közülük kerülnének ki – nem látjuk a nőket köztük. Mintha a nők nem is politizálnának.

Pedig ott vannak és politizálnak.
Csak most még láthatatlanok.

Ez a blog azoké a nőké, akik fel merik vállalni a vezérszurkolói szerepet. Kiállnak a nyilvánosság elé, és megírják posztokban, mit gondolnak a mai közéletről, politikáról, szakpolitikákról, nemzetközi kérdésekről.

Ez a blog láthatóvá teszi azokat a nőket, akiknek politizálniuk kell. Büszke leszek arra, amikor közülük hivatásos politikusok kerülnek ki. És büszke leszek mindenkire, aki ki mer bújni a csigaházból, és vállalni meri a véleményét poszt formájában.

A blogot írókat csak az igényesség köti össze, politikai hovatartozásuk nem. Így fordulhat elő, hogy egymással szöges ellentétben álló vélemények is megjelennek. Másképp látjuk a világot, máshonnan jöttünk, mást tartunk kívánatosnak. Ez a politika természete. Az pedig, hogy a különbözőségek elférnek egyetlen blogban, a normális politikai kultúra része.

Erre pedig szintén nagy szükségünk van ma, Magyarországon.

kov_vacs