Félretéve minden ellenérzést, elképzeltem, hogyan nézne ki akkor a hazai politika, amikor minden gyerek után megilleti a szavazati jog a szülőt. Figyelemre méltó, megfontolandó érvek olvashatók a Hírszerzőn a gyerekek után járó szavazati jog mellett. Lássuk, miért “jogos” a szavazati jog, és mi lenne a cél, amit elérünk vele.

Révész Máriusz szerint hiba, hogy körülbelül kétmillió olyan ember él az országban – a gyerekekek -, akire nem vonatkozik az általános választójog, aki “ki van zárva a demokratikus érdekérvényesítés folyamatából”. Ha tehát megadjuk a választójogot – a gyerekek helyett a szülőknek -, akkor ezt az igazságtalanságot fogjuk orvosolni, a képviselő álláspontja szerint.

Ettől független a másik érv. Eszerint Magyarország demográfiai helyzete csapnivaló, túl kevés gyerek születik, mert a társadalom nem eléggé családbarát. A gyerekvállalás anyagilag megterhelő (legfeljebb a nagyon szegény családoknak jelenthet az anyagi helyzetükben javulást), a gyerek akadályt jelent az anya számára a munka világában. Ha a szülők – illetve az anya – megkapnák a gyerekek utáni szavazati jogot, akkor a politika kénytelen lenne a családoknak udvarolni, például bölcsődét építeni, a nők munkavállalását jobban segíteni. Így a gyerekes családok jobb helyzetbe kerülnének, hosszabb távon javulna a hozzáállás a gyermekesekhez és idővel majd több gyerek születne.

A két érv alapvetően különbözik egymástól. Az első a gyerek jogairól szól. A második a szülő életkörülményeiről.

Miért nem javít a szavazati jog a családok helyzetén

Kezdjük a másodikkal. Igen, valóban kevés a bölcsőde, nehéz bejutni, pedig sokaknak pont ettől függ a munkavállalás lehetősége. Engem mégsem érdekel, mert nem vagyok rákényszerülve, hogy a gyerekemet bölcsibe adjam. Más anya pedig egyenesen ellenzi a bölcsődét, mert a gyerekek megnyomorítóját látja benne. Van, aki szívesen látna ötéves gyest, de ha megvalósulna, az más nőket hozna hátrányosabb helyzetbe, mert még több munkaadó félne nőket alkalmazni. A családok egyik része attól lenne boldog, ha minden tömegközlekedési eszközt kicserélnének akadálymentesre, hogy könnyű legyen gyerekekkel közlekedni. Másik része szerint inkább a családi autóhoz jutást kellene támogatni. A sort hosszan lehetne folytatni, mert a családok nem egyformák, az igények sokfélék.

Hogyan venné figyelembe ennek a heterogén csoportnak az igényeit egy politikus? Hogyan tudná a legtöbb szavazatot begyűjteni? Hát megemelné a családi pótlékot. Adna tizenharmadik havit. Ragaszkodna hozzá, hogy minden családos ingyen uzathasson a MALÉV HÉV-en is. Több pénzt a családoknak!

A nyugdíjasok sem kényszerítették ki az egészségügyi ellátás színvonalának javulását, sem az épületek akadálymentesítését, sem a tiszta és zsúfoltságmentes tömegközlekedést. Szinte semmi sem változott az érdekükben. Csak kapnak egy kalap pénzt a szavazatokért. Annak pedig, hogy a nőknek szavazati joga van, semmilyen hatása nincs a politikára. (A “családos” problémák zöme a nők problémája, mégsem született megoldás!)

Jó lenne persze, ha a szavazatokért folytatott verseny ésszerű, hosszútávú  intézkedéseket szülne, de ma nem így működik a politika Magyarországon. A cél nem társadalmi csoportok képviselete és érdekeik érvényesítése, hanem szinte kizárólag a szavazatok maximálása. Ez a néppárti logika. Legyen mindenkinek jó, osszunk mindenkinek pénzt. Ebben a helyzetben nincs szükség arra, hogy újabb társadalmi csoportot betonozzunk be kötelező pénzosztási célcsoportnak, mert ezzel csak kárt okozunk az országnak.

A családos szavazati jog rossz üzenet a demokráciáról a gyerekek felé

Elég pontosan emlékszem rá: már tizennégy évesen sem ugyanazt a pártot kedveltem, mint a szüleim. Amikor a szülők szavaznak a gyerekek helyett, akkor a gyerekek pontosan ugyanúgy ki vannak zárva  a demokratikus érdekérvényesítés folyamatából, mint eddig. Sőt. Gyerekként úgy érezném, hogy elloptak tőlem valamit, a saját véleményemhez való jogot, és (vissza)éltek a létezésemmel.

Az nem a demokrácia kiterjesztése, hanem megcsúfolása, hogy a fejük felett döntenek a nevükben. Mintha már most Kubatov-listán lennének: csak arra jók, hogy meglegyenek darabszámra, de senki se számol velük önálló lényként. Ők maguk személyként már most, a javaslat indoklásában sem szerepelnek. Arra kell az “ő szavazatuk”, hogy például anyunak jobb legyen a munkahelyén, vagy apunak nagyobb legyen a nappalija. Pedig arra ott van apu és anyu sajátjogú szavazata. A gyerek itt csak egy eszköz, amit a felnőttek használnak. Ennek semmi köze a demokráciához.

A gyerekek kapjanak szavazati jogot, ne a szülők!

Inkább tanítsuk meg a gyerekeinket a demokrácia működésére, neveljük őket tudatos választópolgárrá! Szavazhassanak ők is, persze nem pont úgy, ahogy a felnőttek, rájuk speciális szabályoknak kellene vonatkoznia.

Felvázolok egy lehetséges verziót.

Három korosztálynak nyitnám meg a szavazás lehetőségét: alsós, felsős és középiskolás korúaknak. Mindhárom korosztály egy-egy képviselőt választhatna országos szinten, aki tulajdonképpen a saját ombudsmanja lenne. A Gyerekek Képviselői vétójoggal rendelkeznének oktatásügyi kérdésekben, és minden olyan szabályozásnál, ami a gyerekekre közvetlenül vonatkozik, egészségügyben, közlekedésben, médiában, stb. Beterjeszthetnének törvényeket, részt vehetnének parlamenti bizottsági üléseken. Ugyanúgy négyévenként választanák őket, mint a parlamenti képviselőket. A gyerekek képviselőjelöltjeit – akik természetesen felnőttek lennének - azok a pártok nevezhetnék meg, amelyek országos listát állítanak. Azt is előírnám, hogy a gyereknek joga van a szülővel szemben is a titkos szavazásra, így a szavazófülkébe a két idősebb korosztályhoz tartozókat már nem kísérheti be a szülő.

Ha ilyen vagy ehhez hasonló megoldást választunk, akkor a gyerekeket valóban bevonjuk a demokratikus működésbe. Megtanulnak döntést hozni; látják, hogy van a választásuknak következménye; számukra is valódi tétje van a választásnak.

kov_vacs